Na a nagy hógolyózásról egyelőre lemaradtunk, ki tudja esik e még, de ezerszer jobb ez a száraz idő. Az idő pedig olyan enyhe, hogy két napja nem is fűtöttünk.
Apa névnapi birs pálinka ivós hétvégéjét sziporkázó scrabble játékkal tettük értelmesebbé. Éhező, de erről kitartóan hallgató spontán vendégeink pedig csak falták az apa által sütött, remek pogácsát, majd amikor az elfogyott, semmi sem szent címen sorra került a te két zacskó, enyhén sózott pufid, de sajnos nem tartott sokáig, akkor következett a májkrémes kenyér. Nem mintha nem tudnék vacsorát főzni...
Igazi társasági ember vagy, amolyan központi figura, de nem szeretném, ha felnőttként is ezt művelnéd! Jegyezd meg, hogy a felnőttek nem visítanak egyfolytában, és főleg nem ülnek 1 percenként mindig másnak az ölébe! Meglepő és dicsérendő, hogy kimaradt az esti szopi az én alkoholizálásom miatt, mégis sikeresen elaludtál kb 5 perc ordítás után. (Ez nagyon kevésnek számít!)
Ez most egy olyan tanulós, órára járós, vizsgázós hónap, így apának az eddigi kevés idejénél is még kevesebb ideje van, de ki lehet bírni. Még így is tud időt szánni rád, az új autós játékára is, sőt még velem is belefér egy két vita. Semmi komoly, de biztos sok a stressz, főleg, ha az a téma kerül elő, hogy mikor és hol és mennyiért és miből vegyünk egy új házat, meddig dekkolunk még más lakásában. Pedig jó itt. Ja, és biztos az sem könnyíti a helyzetet, hogy az bp-i lakásunkat a bérlő felmondta március 1-től, így kereshetjük az új lakót. Nem jönne jól egy üres hónap.
Tiszta hó minden, napok óta csak esik. Emiatt egy csöppet nehézkes kimozdulni, az utak csúszósak, a ház előtti feljáró életveszélyes, a babakocsi kerekeire rátapad a hó, amitől persze nem forog, a lakásban leolvadt tócsát meg sem említem. Hogy egy kicsit a szebbik oldalát is élvezhessük a szilárd halmazállapotú, kikristályosodott víznek, MAJD kimegyünk egy kis hógolyzásra vagy ilyesmi. Ja, ehhez a programhoz szükségeltetik egy téli cipő is neked, hát megkaptad, de pofátlanság az ára, és erről csak ennyit.
A karácsonyi turnénk megvolt, az ajándékokat köszönjük, a családi együttlétnél sincs szebb, csak apának ne kellett volna két napra visszamenni dolgozni. A szilveszter a nem tervezettek szerint történt, azaz nagyiéknál maradtunk, te a szokásos időben aludtál, mi felnőttek pedig a szokásos időnél két órával később. Két sértődésbe fulladt fél Rizikó parti után váltottunk a mindig bevált pókerre.
Fogadalom mentesen átcsusszantunk az új évbe, majd kiborítottunk egy pohár pezsgőt.
BUÉK!
Tegnap betöltötted a 17. hónapodat, ez így ömagában nem nagy szám, sok változás nincs, hacsak nem annyi, hogy gazdagabb, és tapasztaltabb lettél többek között egy mikulásos találkával Éva nagyiéknál, egy nélkülem töltött nappal, egy hóeséssel...
Részletesebben:
Már ami eszembe jut, ugyanis jól el vagyok maradva egy pár eseménnyel egy előre hozott, karácsonyi ajándéknak minősülő számítógép csere és egy jó nagy adag lustaság miatt. Az új gép egyelőre vegyes érzelmeket táplál bennem, azaz teljesen rendben van, csak az új billentyűzet és egér problémás. Megbántam a döntést, mert egy részt, hogy csökkentsük az íróasztalunkra koncentrált madzagog kígyózó sokaságát, áttértünk a vezeték nélküli verzióra. Az csak az első beüzemeléskor esett le, hogy ezentúl te "egérelvivőset" fogsz játszani. Más részt, az én füstölgő ujjaim által diktált tempót valahogy nem bírja ez a klaviatúra, minden harmadik, negyedik leütést nem érzékeli, így a szövegeimet visszaolvasva kell pótolgatnom a kimaradt betűket, amitől egyre ingerültebb leszek. Arról nem is beszélve, hogy már kétszer fordult elő, hogy számítógép bekapcsolásakor meg se moccan az egér, de egy kis közreműködéssel még a billentyűzet sem reagál, és nyomhattam én akármilyen connect vagy reset gombot, nem tudtam összehozni az az napi gépezést. Szóval ezzel nem csináltunk jó vásárt!
Miután apa profi laminált parketta lerakó mester lett Éva nagyiéknál (megtapasztalhattam, hogy én ugyan elméletben profi vagyok, de gyakorlatban soha nem lesz belőlem mester), a életedben először Mikulás is eljött hozzád. Csomagot barátságosan átvetted, cserébe odaadtad az apától kölcsönzött csavarhúzódat, majd hosszasan lefoglatad magad a zacskóval (de hova tűnt a nagyi?). Nem vagyok híve a december hatodikai kis karácsonynak, azaz semmi drágaság, csak egy kis zacsiba apróságok (a te esetedben ez most ropi, kubu, keksz, lufi, banán, csoki mikulás) és természetesen az elmaradhatatlan virgács. Túlzásnak tartom ha ilyenkor (is) az egymást túl licitáló hozzátartozók ajándékokkal halmoznak el gyerekeket, akiket többnyire, nem meglepő módon két percre foglal le a már leltárilag is követhetetlenül sokadik játék, majd jobb esetben örökre a szekrény tetején, rosszabb esetben szétzúzva a sarokba dobva landol, nem beszélve arról, hogy akkor még mit kap karácsonyra. Nem, ezt nem szeretném, és valahogy ezt tudattam a nagyiékkal is, amit megértő bólogatással kísérve fogadtak, látva a rokoni nem követendő példát.
Itt volt egy születés napos barátnőm, akinek kijárt egy kezdő szintű feketeerdő torta, és a karácsonnyal ötvözött ajándék. Kaptunk egy klassz társasjátékot, úgyhogy jól telt a múlt hétvége.
Hétfőn iderendeltem a nagyit, egy eddig még ki nem próbált feladattal megbízva, ügyeljen rád egész éjszaka, mert kedvem támadt kirucanni hosszú távra, ami ez esetben 20 órás távollét volt. Remekül sikerült, sőt tudomásul kell vennem, hogy a nyafogásaidat, ordítós altatásaidat csak velem szemben engeded meg magadnak. Ez egy szomorú pofonja a szülői pályafutásomnak, azt hiszem készülhetek a többire is.
Betöltvén a 16. hónapodat a következőket tudod:
És amit nem tudsz, de jó lenne:
Ezeken kívül még sok mindent nem tudsz, de azt hiszem azoktól egylőre eltekintek.
Volt egy álmom...
Rég jelentkezett angliai barátnőm szakácskönyvet írt, ami biztos nagyon frankó volt, mert irtó gazdag környezetben játszódtak a jelenetek. A könyv elején ő nagyban, mint a sztárok, professzionális képekkel az ízletesnek tűnő remekeivel, trendi könyvdizájn meg minden, ja, el is felejtettem, hogy ő a nyomdai szakmában nem amatőr. Na de, klassz csapat dolgozott körülötte, a megjelentetés minden lépésében, barátok és ismeretlenek, sokan, de ő valahogy engem kihagyott a buliból, nem kért fel semmilyen feladatra. Valami menő szállodában vártam rá, nagyon hosszú recepciós pult mellett sértődötten...
Mi a fene akar ez lenni?
Apa azt mondja, ne legyek negatív, tehát most következik az elmúlt hetek pozitív megközelítése:
A kocsink hátsó szélvédője riptyára tört út közben, magától, egyszerűen berobbant, állítólag a párátlanító fűtőszálaktól (te jó ég! lehet ilyen is?), de tök jó, mert a javítása CSAK fele annyiba került, mint három éve, amit Bp-en törtek be. Tiszta szerencse, hogy csak apa ült a kocsiban és csak egy másodpercig hitte azt, hogy lőnek rá, aztán tudatára ébredt annak, hogy az csak a filmekben van, hogy ártatlan, munkából hazafelé békésen közlekedő, becsületes, fegyvertelen emberekre ilyen módon támadnak. Miután megállt, és se kavicsot, se bedobott követ, de főleg lövésre utaló golyót sem talált, felhívott engem, hogy tiszta ideg, mert képzeljem mi történt, de rosszul tette, mert én igazán mestere vagyok a betört ablakok által gerjesztett pánikolásnak. Te, aki a legérintettebb lettél volna a nyakadba zúduló üvegszilánkok miatt, nem hogy ettől a durranástól, de a közelünkben újra megnyíló, felújított bolt által osztogatott reklám lufi hangos kimúlásától is bömbölésbe menekültél.
Egyébként ez a bolt is a fent említett pozitív hozzáállásomat kell, hogy erősítse, mert közel s távol az egyetlen bevételt jelentette nekem az elmúlt hetekben a nyitónapos sorskerék 200Ft-os nyereménye. Az összes többi pénzügyi kivonat mínusz, sőt ennyire mínusz sose volt. Így karácsony előtt frankó egy anyagi állapot, de mindig is szerettem spórolni, élvezettel végezhetem eme hobbymat.
Aztán itt van ez a h1n1, az is teljesen pozitív, hogy én már be vagyok oltva a terjengő hírekkel dacolva, bár veled a várakozás a körzeti orvosnál a göthösen köhögő, karikás szemű emberek között nem volt az ínyemre, így haza jöttünk, majd egy újabb nekirugaszkodással még egyszer sorba álltunk, de akkor már elfogyott a türelmem, és telefonon próbálkoztam időpontot kapni, ami egy pozitív azonnali bejutást eredményezett. És ez még csak a recept felírás volt. Apa oltása még várat magára, a tied meg úgy néz ki nem is lesz a gyerekorvosod tanácsa szerint.
A HPV-m negatív, ez is pozitív.
Remek, hogy az öcsémék ránk gondoltak, hogy a méreg drága, kultúrjegy elköltős Dian Krall koncertre menjünk velük. A "sose tudjuk visszahívni őket" tipusú megsemmisítően nyomasztó érzést viszont részemről elnyomja a rajongó jazz zenei révület.
Azt sem szabad negatívumként sorolni, elvégre fél napos telefonos perlekedéssel sikerült elintéznem, hogy ne számlázzanak ki 2 évre visszamenőleg késedelmi kamatos összeget egy olyan be nem fizetésért, amiről soha nem is tudtam, nem hallottam, alá nem írtam. Persze ezt sikerült úgy elérniük, hogy még én voltam hálás. És itt kikiabálom, csak hogy kiadjam a feszültséget, hogy ennyire tahó közös képviselőt még nem láttam, mint a miénk.
Ja, időközben betöltötted a 16. hónapot, és lineáris fejlődést mutatsz a havi 1 centis növekedéseddel, 10 dekás gyarapodásaddal. 79cm 9.9kg és alul egy foggal több, úgyhogy 7 azaz 4/3. Ez a bejegyzés most magamra ment el, csak hogy pozitív legyek, de legközelebb részletezem a legújabb mutatványaidat.
Most itt következne a Kelen kórházi kezelés szenvedéseinek leírása, de csak a szokásos volt. Jó hír, hogy a haemangiómáid szemmel láthatóan csökkennek, visszahúzódnak, már a vörös folt helyett csak egy szürkés rózsaszín dudor látható. Legközelebb áprilisban megyünk.
Az egész utazás akár kellemes családi kirándulás is lehetett volna, hiszen ott volt mindkét nagyi, a terv szerint ikeás vásárlás, többek között a februárban érkező új unokahuginak az anyukája által felírt lista alapján, ebéd, meg ilyesmi az orvosi vizit előtt. Ez azonban felborult, nem így lett.
Nem is tudom, valami dobozból kettő vagy csak egy kell? Telefon. Semmi nem kell. Döbbenet. A baba nem mozog egy napja. Á, az nem lehet, biztosan csak alszik vagy ilyesmi. Orvos, aztán egy másik, és mostmár biztos. Értelmetlen, épp ésszel nehezen felfogható és megemészthető egy hat hónapos, egészséges magzat köldökzsinór általi halála.
Mégiscsak megközelítettük kétszer is a játszótéri hintát, forgót és társait, miután az időjárás milyenségét megfelelőnek találtuk az elmúlt héten.
Extra figyelmet fordítok a ruházatodra, se túl meleg, se túl hideg ne legyen, így aztán előfordul, hogy fél órás dilemmázás után a rád aggatott kabátokon, pulóvereken kívül csere felsőket is viszek magunkkal, hogy átöltözhess, plussz takaró, plussz lábzsák, plussz esővédő...és érdekes, hogy véletlenül mindig mindenre szükség is van. Egyedül magamról feledkezem meg megfelelően gondoskodni, de nem is a megfeletkezésről van szó, hanem egész egyszerűen erre már nincs idő, hogy még magamnak is felmérjem, hogy a kardigán, átmeneti kabát, téli kabát, vagy ezek kombinációja a legmegfelelőbb választás. Meg is fáztam. De javum van. Tavaly ilyenkor ugyanez ment, azt a torokfájásomat nem is tudtam hónapokig kikúrálni, most sincs rá kilátás, tekintve a gyógyszerek tiltólistáját, a mit egy szoptatós anyuka mellőzni kényszerül.
A fogzásod miatt a feneked telis-tele van piros pöttyökkel, ami hol halványul, hol erősebb egy-egy savas kaki után. Sudokrém és társai sem segítenek, biztos, hogy fáj vagy viszket, minden pelus cserekor kaparóznál és nyűgösen húzódozol a kellemetlen tisztogatások elől. Csak jönnének már ki azok a fogak!
Holnap Kelen kóraház.
Nem akarnak összejönni mostanában a tervezett, kollektív családi kultúrális szórakoztató programjaink. Az egyikre nem kapunk jegyet már elővételben sem, a másiknak elnézem az időpontját, a harmadik az... na speciel arra elmegyünk, de a negyedik túl közel van a harmadik után és az ötödik előtt (ami a második új időpontos verziója), így azt kihúztuk a listáról. De ez még mindig jobb, mintha tervbe se lenne egy sem.
Jelentem, be lettél oltva mindennemű kanyaró, mumps és rubeola valamint bárányhimlő ellen is, ez azt jelenti, hogy az ismert fuldoklós ordításod kíséretében magamhoz ölelve egy-egy szurit kaptál mindkét válladba. A sztetoszkóp pedig egy rémísztő műszer, amivel a vizsgálat fájdalmas, (vagy sem,) de te nem kérsz belőle. Mindezek ellenére én még mindig leküzdöm azt a gyerekkori vágyamat, hogy kikapom a doki kezéből és bedugom a fülembe. Ennyi orvosi "élményekben" gazdag év után hogy-hogy nem találkoztam egy kedves kórházi dolgozóval sem, aki azt mondta volna "Gyere! Próbáld ki!"?
Nem minden nap van kedvem kivándorolni a zord hidegbe...de ma kisütött egy kicsit a nap. Piacoztunk sütőtököt, sajtot, banánt, áruházban csak magnyalogattuk néhány ruha biztonsági kütyüjét, aztán vettünk papucsot, teafüvet, meg ilyeneket. Hazafelé örömmel szemlétük meg a duzzadó Zagyva vizét, végre nem egy kanális mellett élünk.
Itthon megosztott munkával kipakoltunk, te a babakocsi aljából, én a további helyre szortíroztam a szajrét. Mindig megbizható alapossággal meoztad le az összes csomagolást, bár nem hiszem, hogy bárki figyelembe vette volna igényedet, a banán ízű nylon zacskót. Kinti körülmények között, biztonsági okokból, védőrács nélkül, nem engedlek (amúgy egyre ügyesebben) sétálgatni, itthon, négy fal között viszont kilóméter hiányod van, és ez okoz némi nézeteltérést közöttünk. A játszóteret, az átlaghőmérsékletre való tekintettel, kiiktattuk a napi elfoglaltságaink listájából, azt hiszem lesz egy kis probléma a pótlásával. szóval, egy kicsit felszaporodott a hiszti percek száma, na de majd valamit kitalálunk.
Biztos, hogy jönnek a fogaid, de még mindig nem érzek semmit az ínyeden. Viszont sajnos rajtam is gyakorlod a használatát, így egyre több kék folt található rajtam, pl a vállamon.
Viszontagságos (kinek nem az?) életem során sok városban éltem már. Te jó ég! Már 7 éve, hogy eljöttem Hnánásról? 5 remek évig éltem ott, mint kezdő diplomás, és nyögtem az újdonságként ható rendszeres, fefelősség teljes, felnőttes beütésű, napi 12 órás munkától, amiért még fizetés is járt. Bár az elsőnél elsírtam magam, mert leesett, hogy az emberek ennyit güriznek kicsi pénzért, de hajtottam magam, mindezt méltánytalanul. Azért még mindig nosztalgiázva gondolok városra, amit főleg annak az azóta is pótolhatatlan baráti közegnek köszönhetek, akik akkor ott körülvettek. Azt csak megbecsülni lehet, hogy egynéhány, számomra fontos kapcsolatom azóta is él, a jelenlegi távolságnak megfelelő lazasággal.
Na itt voltunk a hétvégén, viszonozva a nyáron nálunk tett látogatást Petra és szüleinél. Ez volt a második olyan éjszakánk, ami nem a megszokott otthonodban , vagy a nagyiknál töltöttél. Nem könnyű még veled, de azt hiszem egy-két napi bevált szokást felborító hancúrozást, nehéz altatást, éber éjszakát ki lehet bírni. Minden bajoskodást megér a dolog, hiszen először láttunk kergetőzni, vissongva, önfeledten, teljesen megfeledkezve arról, hogy te tulajdonképpen még nem is tudsz járni, így ismét remekeltél a két lábon járás kapaszkodás mentes verziójában. Petrában remek társra találtál a Minimaxos Gyerekdalok végtelenített változatának hallgatásában, valamint a játékai sem kutyák, sőt a csiklandozós Petra apu is bejön neked, amit ő tök természetesnek tart.
Sétáltunk a városban, te pedig , legnagyobb meglepetésünkre aludtál a babakocsiban. Azt hittem, ebből már kinőttél, de valószínűleg a hideg kihozta belőled. Na addig is, bár én majd megfagytam, köröztünk egy párat, figyelgetem, mi furcsa a szememnek, új épület, kiépített központ, üzletek, kávézók...Azt viszont soha nem értettem, itt miért nem sétálgatnak az emberek. Soha senki nincs az utcán. Na jó, most éppen nagyon kívántam volna, hogy jöjjön már valaki ismerős, csodáljon már meg téged, örüljön már meg nekem, de semmi. Azaz senki. Lenne egy-két rég megigért látogatási kötelezettségem itt, de arra most kevés volt az idő, csak egy állomás fért még bele.
Tovább állva a barátaink sorában, apa kapott (szereti azt hinni, hogy ő kapta szülinapjára) egy isteni piskótatekercses túrótortát (aminek nyilván van neve, de nem tudom mi az), nekiestünk, és nehezünkre esett megosztani az odaérkező újabb, minket és főleg téged meglátogatókkal. Gyors állapotfelmérés barátaink jelenlegi egészségéről, családjáról, munkájáról, hangulatáról, a Forma1-es esti start szorító időpontja miatt csak ennyire futotta a többre érdemes rég látott barátokkal.
15 hónaposan végig karattyoltad a napodat. Körülbelül minden 10. szavad érthető. Mivel a dél-amerikai indiánonkról még nem hiszem hogy tudsz, bátorkodtam az inkát hintának értelmezni. Egyébként meg a babáidat lökdösve a hintaszékben szintén egyértelműsíted a jelentését. Babázás a legújabb fejlemény, ölelgetve, hónod alá csapva. A szia szóra akkor is ráismerek, ha se sz, se i, se a hang nincs benne, annyira tuti a dallama. Tegnap a brendonban az eladókkal el-vissza köszöntetek egymásnak vagy 10-szer, míg én megvettem a kesztyűdet.
20 fokot esett a hőmérséklet egy hét alatt, ami nem semmi, múlt héten még októberi meleg rekord volt, ma meg azt sem tudom, hogy jó -e még a tavalyi overálod (persze, hogy jó, akkorát vettem, hogy akár 3 évig is kitart!) vagy mit adjak rád?
Ha már itt tartunk, ma a Nagy Kiselejtezős nap volt, azaz kiválogattam az összes már kinőtt holmidat, ami nem fér a fiókba, és gondosan összehajtva eltettem egy másik fiókba, ahová már szintén nem fér. Mindezt újra átgondolván kipakoltam egy, majd két, na jó, két és fél ikeás papírzszacskóba, és most itt kerülgetjük a szoba egyik sarkában. A további sorsuk még függőben.
Imádom, amikor engem látván, te is kedvet kapsz a pakoláshoz, és így amit én összehajtok, és elteszek, azt te kipakolod, és hanyag eleganciával magad mögé eldobod. Amikor pedig erről a tevékenységről letiltalak, sértődötten vonulsz el, és az első utadba eső, látókörömön kívüli fiókból rámolsz ki bosszúból.
Lemostam az előszobafalat, és szerencsére több kosz, mint festék jött le vele. Így sokkal barátságosabb látvány. Közben végig azon járt az eszem, ha kiköltözünk innen (még nincs ilyen tervünk, de akkor is), tisztábbak lesznek a falak, mint ahogy átvettük.
És ha már tiszta a fal, akkor: Őszi dekorációt készítettem az ebédlő asztalunkra, tegnap és a múlt héten szedegettem leveleket, terméseket hozzá, valamint a nagyi dísztökei virítanak a közepén. Azt gondoltam, ettől majd egy kicsit meghittebb, amolyan karácsonyos jellegű, de őszi hangulatom támad, ám ennek semmi nyoma. Azt szeretem, ha az ősz sárga és száraz, de ez most hirtelen szürke és nedves lett. Őszi dísz ide vagy oda, utálom ezt az állapotot.
Tegnap előkotortam valahonnan a babakocsis esővédőt is, és úgy mentünk az orvosi rendelőbe, ami ugyan egy utcányira van, de a kutyáját sétáltató szomszéd néni megkérdőjelezte utunk fontosságát. Lehet, hogy nem volt olyan fontos dolgunk, mint az ő kutyájának, de ennyi azért csak nem árthat. Kiváltottuk a bárányhimlő elleni védőoltást, jövőhéten megkapod a soros 15 hónapossal együtt. Majd akkor lesz mérés is. Úgy saccolom híztál, mert leszakad a karom, ha felveszlek.
Az ilyesmi mindig akkor történik, ha valahová elutazunk.
Apa friss levegős hegyitúrára vágyott, én nem síkképernyős társaságot igéyneltem, te pedig imádod a korodbeli játszótársakat.
Bükkben töltöttük a hétvégét sokadmagunkkal, aminek hátrányait, tudván előre a körülményeket, nyilván vállaltuk. Persze kiborulni lehet a hangzavar, az aludni nem akaró babák, az iszogatós-nem segítős férjek, a fogyatkozó élelemellátás miatt, de mind ezek nem mi vagyunk.
Mi azok vagyunk, akik eltévednek az odavezető úton, és távozáskor ott felejtik a pelenkázótáskát minden fontos tartalmával együtt (iratok, pénz, lakáskulcs, jogsi...) Na de nem lenne mit írni, ha ez se lett volna.
Apa teljesítette az állóképessége kívánt szintjét a túra folyamán ezzel önbecsülésének létráján egyel feljebb lépve, te megtetted első önálló lépéseidet megfeledkezve a kapaszkodás szükségességéről egy gyerekkoszorú közepén, én pedig jól megszerveztem az elhagyott táska visszajutását hozzánk, csak hogy egyáltalán az ajtónkon be tudjunk menni hazaérkezéskor.
2 hete történt:
Elrettentő példa is lehetne a történet, ha biztos lehetnék benne, hogy mitől hánytál sugárban egy nap alatt 17-szer, csillapító injekció, és dedalon kúp ellenére is. Lázad nem volt, hasmenés nem volt, viszont én is elég szarul voltam.
Ok lehetőségek:
Fogyókúra elhalasztva szoptatás utánra.
Tegnapi mért adatok szerint 9560g és 76cm vagy. A fogazat változatlan (már 3 hónapja), bár ezt nem kellett mérni.
Esedékes volt egy ortopédiai vizsgálat is (mindez az én csípőficamom miatt, veled a jelek szerint semmi baj), mint totyogó, még járni nem tudó állapotodban, amin hosszasan gondolkodtam, hogy benzint, időt spórolva itt Szolnokon új dokihoz, vagy budapesti megszokott, kedvelt dokinkhoz jelentkezzünk be. A védőnőnk egyértelműen döntötte el, hogy Bp, ugyanis itt 2-3 hónapnál korábbra nem kapunk időpontot, addigra pedig minden reményem szerint már járni fogsz. Hogy összevethető legyen a különbség, csak kitöltöttem a kórház weboldalán az előjegyzést, megadtam, hogy hétfőn szeretnénk menni...és ők válaszként emailben megadták az időpontot. Nincs telefonálgatás, hosszas kicsöngés, várakozó für elise hallgatás, ide-oda kapcsolgatás. Ez tetszik.
Dr. P.K. szerint még két hónap, míg járni fogsz. Szerintem nem, de én köztudottan elfogult vagyok. Viszont érthető a megállapítás, mivel egyáltalán nem voltál hajlandó megmutatni, hogy tudsz lépegetni, csak fülig érő szájjal néztél a dokira, és álltál legyökerezve. Minden csalogatásom ellenére is csak három, általam vonszolt kegyelem lépést csikartunk ki belőled. Kontroll járás tanulás után.
Ajaj! Betöltött tizennégy hónapos lettél! Mi van a kitűzött célokkal? Hogy megy a járás? Na és a beszéd?
Kezdeti fellendülés figyelhető meg a szavaid alakulásában (lsd. béka), majd egy enyhe visszaesés, miszerint csakis "ö...ö...ö" ill. enyhe dallamos hullámzással "őőőő...őőőő" Morse szerű kommunikációra vagy hajlandó, de most egy kis remény mégiscsak felcsillant a mai, szivacs kacsához szóló, egészen tisztán "hápi" hangzású, többszörös örvendéssel. Hogy mikor halljuk újra, fogalmam sincs, talán ez is a hosszútávú pihentetés sorsára jut.
Nagyi azt mondta, én is és az öcsém is tizennégy hónaposan kezdtünk járni, így aztán ezt a határidőt kalkuláltuk be neked is. De sehol semmi önálló járás, futás, séta, szaladgálás...Semmit nem kell komolyan venni, amit az elvárásaimról írok, csak vicc! Szemmel láthatóan gyönyörűen alakul a lépegetés minden apró mozzanata. Nem akartam olyan, engem nem kímélő, derékfájdító segédkéz nyújtásba belemeni, ami aztán csak nyűg, enélkül is megtanulhatsz járni. Természetesen ellenállni mégsem tudok, öröm látni, ahogy ujjaimba kapaszkodva szeded a lábaidat az enyémek között, én meg botladozom körülötted, mint egy hajlott hátú öregasszony félnapos lovaglás után.
Nem egy kifizetődő tizennégy hónaposnak lenni annak tényében, hogy elkoptattál már két pár lábbelit csakis ezen mozgásforma gyakorlása közben. Micsoda tipegés az, amiben elkopik a cipő? Vagy inkább micsoda cipő az, ami elkopik járástanulás közben. Kezdő anyukaként meg még azt sem tudom, milyet keressek, mekkorát vegyek, ami se nem nagy és se nem kicsi, egészséges és nem ver minket adósságokba annak kifizetése. Olvasom az orvosi javallatokat, látok cipőket lábakon, nézem az elismertebb babacipők ajánlásait. Egyáltalán cipőben tanulj járni, vagy majd csak ha tudsz, kényszerítsem ökölbe szoruló lábujjaidat kalitkába? Azt olvasom mezítláb a legjobb, de csak ha egyenletlen talajon lépegetsz. Akkor most vegyek egyenletlen talajt? Na jó, úgyis jön a hidegebb évszak, a zokni csúszik, valljuk be a csúszásgátlós is (a lábadról). Puhacipők is vannak itt a listán, az viszont kintre nem jó. És csak neten találtam. Akkor próba nélkül vegyem? Viszont találtunk a deichmannban hajlékony talpút. Felpróbáltuk, de félelmetesen nem tudtál még csak megállni sem benne, a bokád jobbra-balra tekeredett. Valószínűleg váratlanul ért a hatás, megszokás kérdése, de alapozzak én egy cipővásárlást egy "valószínűleg" és "megszokja" szavakat tartalmazó mondatra? Nézzük a merev talpú, bokafogós verziót! Oké, a talajon fixen állsz. A méret a boltban található hasznos mérce segítségéven egzakt módon meghatározható, ez tök jó.
A cipőt, mintha ráöntötték volna...mint szokás mondani, csak éppen a fantáziadúsan rózsaszín, (szerintem giccsesen ronda) lányos fazonnak nevezett kétszer annyiba kerül, mint egy barnás-zöldes színű, fiús. Ha nagyon bele akarok kötni, a belseje ennek is narancssárga, és van olyan ismerősöm, akinek ennyi pont elég, hogy a férfiasan nevelt gyermeke ezt ne kapja meg még csak játék gyanánt se. Szóval, smucig alakok lévén, és mert abszolut nem adunk a nemi sztereotípiákra, az utóbbi mellett döntöttünk. Ebbe a magunk ásta verembe akkor estünk bele, mikor egy sétánk alkalmával rózsaszín sapkában, narancssárga pólóban, rózsaszín nadrágban, rózsaszín zokniban és barna szandiban jelentünk meg nyilvánosan, és egy anyuka lelkesen mutogatott téged a saját gyermekének, mint kisfiút. Ötször is. És amikor helyesbítettem, csak annyit mondott: "Ja , én csak a cipője talpát néztem!" Egy kicsit kiakadtam, és napokig nem tudtam ebből a döbbenetből felocsúdni, hogy egyesek a cipőd talpából döntik el a nemedet.
Nem is tudom, talán három hét telt el a vásárlás óta, és mély megrendüléssel vesszük tudomásul, hogy a lábujjad túl ér a szandál orrán.
Hetek óta tartok ettől a héttől, csak mert összejövünk vagy harmincan, akik ugyanakkor, ugyanott, ugyanazt csináltuk 20 évvel ezelőtt, és úgy néz ki ez egy egész délutános, és estés program lesz, így hát, amellett, hogy jól nézek-e ki és mit vegyek fel, aggódással tölt el az is, hogy téged magadra (Apára és anyós-nagyira) foglak hagyni. Ez önmagában nem nagy szám, de hát az alvásod nem egy híres mostanában.
Ezt megelőzve, Tisza parton hancúroztál Paddyvel és Yasievel, én meg az anyukájukkal beszélgettem a fenti protokollt megkerülve. Jól eltelt az idő, észre sem vettük, mert inkább azon tátottuk a szánkat, hogy még a végén most fogsz elindulni, meg hogy a parton milyen jól nyomja a táncot a 7 éves, és hogy dugjuk el a kólát az öccse elől.
Remélem új korszak nyílt utazás terén ezzel az autósüléssel, mert onnan hazafelé végig, és tulajdon képpen amióta megvan, azóta mindig, aludtál egész úton. Nem beszélve arról, nem kell, hogy melletted üljek hátul, látsz minket az első ülésen, sőt, kettesben is tudunk utazni és talán (nem vagyok telhetetlen, elég ha részben) visszanyerem sofőri posztomat is apa mellett.
Szóval hazajöttünk, megérkezett a nagyi is egy nappal hamarabb (semmi gáz, én hívtam) a jeles esemény előtt. Előadtam magam tökéletes háziasszonyként, feleségként és anyaként, bár kicsit kemény maradt a rizs, és tartok tőle, apának most is osztogattam az ukázokaz, téged meg majdnem leejtettelek a fotelról hátraesős bukfenc közben. A nagy atrakciót mégiscsak te adtad elő első éjszaka. Nem is értem. 11 órás nyugodt alvás. Hogy csináltad? Vagy én mit? Persze egész éjszaka felugráltam, hogy hátha csak nem hallom a máskor szomszédokat is ágybólkiugrasztó visításodat.
Ezek után nyugodtan indultunk neki a másnapnak, az meg csak nem fordul megint elő, mint a minap: pelenka lepottyanva a kiságyban, tartalom a lepedő közepén...mindig tanul az ember, soha többé nem altatlak csak pelenkában, arra minimum egy nadrágot húzni kell.
Na a buliról meg csak annyit, hogy józan fejjel megállapítottam: ami akkor nagymenő duma volt, az most üresfejű fecsegés, ami akkor bezárkózó visszahúzódás, az most intelligens hallgatás. Vagy valami ilyesmi.
Fél kilenckor sms apától: "Minden oké, alszik. Érezd jól magad! Szeretlek!"
Milyen jó is az, amikor a nagy család összejön!
Sőt, amikor a még viszonylag friss házasság okán, egymást nem nagyon ismerő, viszont korosztályuknál fogva azonosulni tudó családtagok kertipartis hétvégét szerveznek
ízbimbókat dagasztó halászlés bográcsozással,
hullámlovaglós tisza tavi fürdéssel,
totyogó porontyok szaladgálásával,
hasapasztó kerti fociva,
bölcselkedő sörözéssel,
profi blöffös pókerrel,
panorámás sétával és
rengeteg az élet lényegét kutató, mély érzelmű beszélgetéssel, hogy ez úton erősítsék a családi kötelékeket.
A hetek óta várt idillbe csak az tud belerondítani, ha a meghívottak el se jönnek. Van egy kis tüske bennünk. Mindezek ellenére apai hozzátartozóiddal nagyon jól éreztük magunkkat.
Annyi minden történik, a blogot meg hanyagolom, pedig van mit írni.
Nem tudom mi van mostanában veled, nem tudod megszokni a még jogosan ismeretlen új szobádat vagy mi? Pár napja vagyunk itthon, de ezeket az éjszakákat még -egy kivételével- tisztességesen szabotáltad. Ennyit felpattanni hozzád, talán csak újszülött korodban kellett.
